2010. május 31., hétfő

Saigon

A vietnámiak folyamatosan sietnek. Nincs két percük megvárni, míg az ember leszáll a buszról, nincs gondolkodási idő az étteremben, és nincs megállás a zebránál sem. Mindez Ho Chi Minh Cityre fokozottan igaz, így aztán a város kellemesnek egyáltalán nem nevezhető. Cserébe érdekes a kettészakadt Vietnám déli részének elnöki palotája, melynek majd minden zuga eredeti állapotában megtekinthető,  a vietnámi háborút bemutató múzeum, és a folyópart környékén is van néhány szép, francia gyarmati épület.

reggel fél hatkor érkeztünk Saigonba, a város már pörgött

soha nem állnak meg

városháza

Törley édes-vörös

Attilának szeretettel

a volt dél-vietnámi elnöki palota

az elnök irodája

klubhelyiség

a War Remnants Museum udvarán

a gépe mentette meg az egyik japán fotóriporter életét

egy kis hazai

Mekong-delta

A kambodzsai-vietnámi határt a Mekongon lecsordogálva hajóval léptük át. A Mekong-delta Vietnám egyik legkevésbé iparosodott része, az ezernyi folyóág és csatorna által behálózott síkság lakói leginkább rizstermesztésből, illetve hal- és kacsatenyésztésből élnek. A hajó Chau Docban tett partra minket, ahol nemigen lehet mást csinálni, mint sétálgatni a városka méretéhez képest meglepően nagy és érdekes piacon, üldögélni a folyóparton, figyelni a rohanó vietnámi életritmust és élvezni, hogy a helyiek minden hátsó szándék nélkül kedvesek. Itt ettük a legfinomabb pho-t (tésztalevest), holott nem csak az ország, de a pho fővárosa is állítólag Ha Noi.

úszó határ

kacsafarm

a házak alatt haltenyészet van

lakóhajó patchwork takaróval

vállról indítható palacsintasütő

szárított hal hegyek

malacpofa

lógós kacsák

nem talált

kanálisok

Golden Gate

2010. május 22., szombat

A világ szégyene

Phnom Penh buszpályaudvaráról a szállásunk felé riksázva megelőztünk egy vadonatúj Ferrarit, amit egy négyéves kisgyerek kormányzott apukája öléből. Egy Ferrari Kambodzsában pont ennyire használható, a fővárost az utak állapota miatt elhagyni képtelenség, Phnom Penhben pedig akkora a forgalom, hogy még éjszaka motorral sem lehet 40 km/óra fölé gyorsítani. Az értelmetlen pénzszórásnak ez a szintje különösen látványos volt abban az oszágban, ahol az eddigi legtöbb koldussal, legmélyebb szegénységgel és legvéresebb közelmúlttal találkoztunk. 
A 70-es évek közepén hatalomra került, Pol Pot vezette Vörös Khmerek mindenféle nyugati hatástól mentes, teljesen önellátó kommunista agrárállamot próbáltak létrehozni.  Az értelmiséget és általában a városlakókat a rendszer ellenségeinek tekintették és kényszermunkára küldték az ország eldugott szegleteibe, Phnom Penht  kürítették, pusztulásra ítélve a korábban nyüzsgő várost. Bezáratták az iskolákat, kórházakat és gyárakat, felszámolták a magántulajdont, a pénzt, a vallást, a művészetet és a családokat. A teljes népességet mezőgazdasági kommunákba (munkatáborokba) szervezték, a rokonokat elszakították egymástól, arra kényszerítve az erősen családközpontú kambodzsaiakat, hogy idegenekkel lakjanak, dolgozzanak és egyenek együtt.
Bármilyen rendszerellenes tevékenység (egy rosszalló megjegyzés vagy egy régi népdal eléneklése) kínvallatást és tárgyalás nélkül halálbüntetést vonhatott maga után. Néhány év leforgása alatt az ország népességének negyede halt meg a tömeges kivégzések, éhínségek és járványok következtében, a népirtás fokozottan érintette a kisebbségeket és az értelmiséget. Orvosok híján 3 hónapos képzésen átesett falusi gyógyítók kezébe került az egészségügy, az oktatást pedig sokszor írástudatlan tanítók végezték, akik a hivatalos állami ideológiát tanították a gyerekeknek. Mivel a javak elosztását a párt felügyelte, az emberek csak a központi hatalomtól várhattak ételt, lakást és ruhát. Ez utóbbi egy jellegtelen, fekete pizsamaszerűségből, fekete szandálból és egy piros-fehér kockás sálból álló uniformis volt. 
Végül Vietnám (Szovjet támogatással véghezvitt) katonai beavatkozása vetett véget a három és fél éves rémuralomnak. De a Vörös Khmerek még a 80-as évek folyamán is ellenőrzésük alatt tartották az ország nyugati részét, az Egyesült Államok, Kína és Thaiföld hathatós segítségével, akik támogatták Pol Poték Vietnám elleni harcát. 1993-ig a Khmer Rouge foglalta el Kambodzsa helyét az ENSZ-ben, a népirtás fő bűnöseinek jelentős része máig nem került bíróság elé.
Mindezt érzékletesen mutatja be a Tuol Sleng Genocide Museum, mely egy iskolából börtönné és vallató központtá alakított épületegyüttesben kapott helyet. Sokkal kevésbé érdekes, de szintén kötelező látnivaló a fővároshoz legközelebb eső kivégző mező, ahol kiásott tömegsírok, csontok, koponyák, ruhafoszlányok hozzák az embert zavarba. 
A látottak után regenerálódni Phnom Penh Szentendrei-szigetére mentünk, ahol hangulatos falusi életritmussal találkoztunk, életünk legszebb papayáját vásároltuk meg egy bácsitól, akinek ez a bepólyált, dédelgetett gyümölcs volt az egyetlen eladó áruja, és a sziget északi csúcsán (Kisorosziban) lógattuk a lábunkat a meglepően tiszta és lassú folyású Mekongba.

iskola-börtön-múzeum

a Vörös Khmer uralom összefoglalása versben

1975 és 79 között 20 ezer fogoly fordult meg a börtönben, mindenkiről készült fénykép

a tantermeket 1 méter széles cellákra osztották

emlékmű a kivégzések egyik helyszínén

szomszéd gyerekek

Kambodzsában vannak a legkényelmesebb riksák

a Russian Marketon minden kapható a karburátortól a legyezőig

minket elsősorban a kaja érdekelt

békanyársak

nagyon szeretjük a frissen préselt cukornádlevet citrommal és jéggel

királyi palota

nyomor a Mekong partján

átkelés

 a világ legnagyobb és legbüdösebb gyümölcse a jackfruit, másnéven durian

Mekong beach

szóló

elmegy a pénzeszsák

lábtollas a hátsó udvaron

2010. május 18., kedd

Kambodzsa büszkesége


Angkor
évi 2 millió látogató
több mint ezer templom
fénykorában egymillió lakosa volt
i.sz. 8. és 15. század között állt fenn
az ipari forradalomig a föld legnagyobb városa
kiterjedése megközelítette a mai Los Angelesét

belépés a khmer birodalom központjába

2 nap biciklivel, 1 nap riksával

a legokosabb árus kislány villámgyorsan számol fejben három pénznemben, kerek mondatokban beszél angolul, még legalább harminc nyelven tud néhány szót és ismeri a világ összes fővárosát

sok templomban van működő szentély

a központi templom, Angkor Wat, a hindu istenek lakhelyéül szolgáló Meru hegyet mintázza, hangsúlyozva az uralkodó isteni voltát

1850 óta Kambodzsa zászlajának közepén

a világ legnagyobb vallási célú épülete

mindig lehet találni turisták nélküli zugokat

ezt azért ki kellett várni

ahogy romlik, egyre szebb lesz

mézeskalács ház

jól néz ki

a Bayon templomon körülbelül 200 mosolygó arc tekint a 4 égtáj felé

egy könyvárus fiú elaludt az asztalunknál

van élet a romok között

buddhista kolostor

növendék

iskolások Siem Reapben, az Angkorhoz legközelebb eső városban

busszal a fővárosba