2010. szeptember 4., szombat

Ich bin ein Beijinger

26 órás vonatút után, némileg elgémberedve, de tele kíváncsisággal érkeztünk Pekingbe.  Mivel csak három teljes napunk volt a kínai fővárosban, és szeretünk kényelmesen, nem sietve körülnézni, kis közvéleménykutatást végeztünk azon ismerőseink között, akik már jártak itt, hogy mi az, amit semmiképp ne hagyjunk ki.  A toplistára végül a pekingi kacsa, a Tiltott Város, a Nagy Fal, a parkok, és a belső, történelmi városrész kis, szürke házikókkal határolt utcácskái, a hutongok kerültek fel. Utóbbiak valaha a a város fő arculatát adták, de a a kommunizmus első 20-30 évének szocreál tömbházai,  majd az elmúlt néhány évtized üveg-acél felhőkarcolói fokozatosan kiszorították ezeket az egyszintes, belső udvaros, sikátoros részeket. Mára viszont a városvezetés felismerte a hutongok turisztikai értékét, és nem csak a régieket védi, hanem a kínai pragmatizmusra jellemző módon újakat is építtetett. 
A vonatról leszállva azt láttuk, hogy nem nagyon látunk. Persze sokat hallottunk már a pekingi szmoghelyzetről, de arra nem számítottunk, hogy egy-egy szélesebb út vagy nagyobb tér túloldala szinte eltűnik a szomorú, szürke ködben. Nyáron a legrosszabbak a látási viszonyok,  hiszen ilyenkor a nedves, fülledt levegő meg sem mozdul az állandó szélcsendben. Pekinget valaha hatalmas erdők vették körül, de az évszázadok során ezeket teljesen kiirtották, így télen zavartalanul söpörnek végig  a városon a jeges, szibériai szelek, tavasszal  több ezer tonna port hordanak ide a Góbi sivatagból érkező homokviharok, és csak ősszel lehet kék égre és tiszta levegőre számítani.
Végül a kulináris élvezetek bizonyultak pekingi tartózkodásunk igazi csúcspontjának. Az apró kifőzdékben kapható gőzgombócok és tészták épp olyan tökéletesek voltak a maguk nemében, mint a több száz férőhelyes, minden este teltházas éttermekben kínált, elképesztően változatos és kifinomult ételek. A sört pedig  mindenhol a bolti áron adják, egy üvegért 4-5 jüant (130-160 forintot) kérnek. Az evést-ivást nagyon komolyan veszik, esténként baráti, családi körben órákig ülnek az asztal körül, mindenki rendel egy-két fogást, amin aztán megosztoznak, közben pedig lecsúszik jó pár üveg sör is.
 A szabadidő eltöltésének másik fő színhelye a park. Itt tollasoznak, táncolnak, sárkányt eregetnek, amatőr kórusokat alakítanak, vagy csak kényelmesen üldögélnek és beszélgetnek. Szívesen veszik, ha mások is csatlakoznak, minket is próbáltak bevonni egy szovjet mozgalmi dalokat éneklő, tangóharmonikákkal kísért együttesbe. Volt náluk egy kötegnyi kotta és dalszöveg is, amit lelkesen felajánlottak minden arrajárónak, szépen nőtt is a létszám, de a nyelvi akadály miatt mi sajnos csak a hallgatóság soraiból élvezhettük az amuri partizánok dalát.

a belvárosi tavak körül pezseg az éjszakai élet

les

indiánfoci magas szinten

Tiltott Város

tényleg nem annyira izgalmas

lesújtó fényviszonyok

a híres pekingi szmog

kamara karaoke


showtime

hutong

sokat bumliztunk, hogy a Nagy Fal egy kihalt szakaszához jussunk

 akár hetekig lehet kirándulni

a falon

pekingi kacsa

a Tienanmen a világ legnagyobb tere, a világ legnagyobb monitoraival

az őrzők őrzője

Tilos!

vízibiciklizni méregdrága, de menő

egy park a sok közül

a második körgyűrű a hatból

9 megjegyzés:

  1. Ha az ember nem adja fel, akkor egyszercsak talál itt új bejegyzést ;-)
    Az első kép alapján nagyon szép helyek vannak ebben a városban, kár, hogy hat körgyürűvel se tudják kívülrekeszteni a szmogot... (Talán kéne egy nagyfal a város köré!)

    VálaszTörlés
  2. Már egyszer kinyomoztam, hol lehet autentikus (!) kínai kacsát enni Budapesten, de mielőtt egy csapattal elmentünk volna (kínai kaját, s így kacsát enni is nagyobb létszámban célszerű), megszűnt. Tud valaki ilyet? Nyami.

    Kíváncsi vagyok, mit szóltak volna a kórustagok, ha Mao elnököt éltető dalba kezdtek. Ezeket a személyi kultuszos dalocskákat már a 80-as években is nagyon szégyellték, s rosszul viselték, ha egy külföldi elkezdte dudorászni valamelyiket. Felejteni hasznos.

    A Nagy Fal tömeg nélkül üdítő látvány, szuper ügyesek vagytok!

    A lánykérés megható, még jó hogy a gyűrűsujj a gyűrűs, így bináris nyolcast mutat az ifjú menyasszony :)
    CsókA

    VálaszTörlés
  3. Hahó! Szuper a bejegyzés, de a lánykérés mégjobb:)
    Gratulálok nektek:)

    VálaszTörlés
  4. kicsit talán túmáccs a HDR... Nem rikító színű fantasy képeket kellene kreálni.

    VálaszTörlés
  5. Lánykérés, lánykérés! A boldogságotok annyi évig tartson, ahány km hosszú a Nagy Fal! Ecetke

    VálaszTörlés
  6. az index írása nyomán találtam rátok, az egész napot a blogotok nézegetésével töltöttem, és hát annyit tudok csak monddani hogy HUHHHHHH, nem semmmi kaland(okban)ban volt részetek :)

    mindenki nevében köszi szépen a sok-sok beszámolót és a rengeteg képet amivel illusztráltátok utazásaitok színhelyeit, tényleg durva az egész, még mindig ámulatban vagyok

    VálaszTörlés
  7. Én is a diványos cikkről jutottam ide: gratulálok a döntéshez, az úthoz, és így ismeretlenül is azért, hogy egymásra találtatok.
    A blogot nagyon jó olvasni/nézegetni.

    VálaszTörlés
  8. Köszönjük a gratulációkat, nagyon örülünk, hogy ennyi embernek tetszik!

    A blogon egyetlen HDR-es kép sincs, nem is volt nálunk állvány és az embereket is nehéz lett volna megkérni, hogy ne mozduljanak meg 3 expozíción keresztül. Némelyik kép a magas szaturáció miatt tűnhet rikítónak.

    VálaszTörlés
  9. B. Lapátfalvi Bence2013. november 23. 12:59

    Tényleg egy "esze-iszom" blog ez. Ugyanis nem bántóan, csak viccesen megjegyezném, hogy a hölgyeménynek volna mit leadnia. Úszógumi nem kell a strandra :)

    VálaszTörlés