A Koladeo Nemzeti Park mocsarait a bharatpuri maharadzsa hozta létre az 1700-as években a Gambhir és a Banganga folyók eltorlaszolásával, mert kacsákra óhajtott vadászni. A kedvező klíma és a mesterséges tavak a vadászat ellenére egyre több madárfajt vonzottak telelni. A területet 1981-ben nyilvánították nemzeti parkká és 1985-től a világörökség része. A 29 négyzetkilométer bejárásához biciklit szerettünk volna bérelni, ez az ajánlott közlekedési eszköz. Kérésünkre azonban csak egyetlen darabot tudtak bérlésre felajánlani, mert a többi harmincnak sajnos mind lapos volt valamelyik kereke, pumpájuk pedig nincs. Így kénytelenek voltunk ketten osztozni az egyetlen működőképes járgányon, ami egyrészt edzésnek se volt rossz, másrészt kivívtuk a park főutcáján ingázó biciklis riksák osztatlan rokonszenvét és elismerését. A Rajasthant sújtó aszály miatt a vizes területek sajnos összehúzódtak, és ezzel arányosan a megfigyelhető egyedek száma is csökkent, de így is láttunk: rengeteg féle vízi madarat, köztük jégmadarat és fekete gólyát, nagykócsagot, sólymokat, sasokat, papagájokat, pávákat, hatalmas édesvízi teknősöket, vízi kígyókat, antilopot, szarvast, őzt, sakált, mongúzt, majmokat, vaddisznó családot kis malacokkal és egy óriási gyíkot. Mindezt közvetlen közelről, az volt az érzésünk, hogy az állatok kevésbé félnek, mint mi.
ornitológus bevetésen
valamilyen vízimadár és egy antilop
a már Delhiből ismerős papagáj
teknős bevetésen
trópusi hőség
teknősből láttuk a legtöbbet
farkasszemet néz a sólyom
a szarvas is minket bámult
a hangoskodó indiai látogatók szerencsére nem merészkednek a park mélyére
a fekete-fehér gólyát nem sikerült lefényképezni, úgyhogy rajzoltunk egyet
szavanna
a fákon pávák éjszakáznak, csak sajnos nem látszik
Jungle Lodge nevű szállásunk kertjében már-már a nemzeti parkban érezhettük magunkat
Bejegyzések
