A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indonézia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indonézia. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 12., hétfő

25 kilométer, 6 óra

A cím nem egy sportos kirándulásra vonatkozik, hanem az irreálisan lassú kompútra Bali és Lombok között. A keleti szomszéd sziget természeti adottságokban legalább olyan gazdag, mint Bali, a turizmus, és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra ugyanakkor nagyjából húsz évvel le van maradva. Ennek legfőbb oka Lombok többségében szigorúan muszlim lakossága, akik sokkal kevésbé nyitottak az idegenek felé, mint a hindu balinézek. 
Szerencsénkre a sziget hatékony felfedezésében segítségünkre volt Soma a II. kerületből, aki már két éve Lombokon él, és fontos kapcsolatait többek között körülmetélési ünnepségre vitt ajándék kecskével ápolja.
Mielőtt belevetettük volna magunkat Lombok sűrűjébe, átugrottunk egy partmenti kis szigetre, Gili Trawanganra, ami egy öreges üdülőközpont fiataloknak. A 2,5 óra alatt körbesétálható parton egymást váltják a bárok, hotelek és búváriskolák. Nem is lehet mást csinálni, mint fel alá korzózni, nyugágyakban heverészni, enni, strandolni, búvárkodni és kihasznáni a folyamatos happy hour akciókat. Az egészben az a különleges, hogy a szigeten nincs gépjárműforgalom, az idelátogatók átlagéletkora pedig 25 év. Az öregebbek a szomszédos Gili Menón és a parthoz legközelebb lévő Gili Airon csinálják ugyanezt.

műugró majom

kezdődik a száraz évszak

hajnalban érkeztünk Lombokra

Gili Trawangan a láthatáron

errefelé legelésznek a teknősök

voilá

kb. negyed óránként jöttek fel levegőért

tengeri muffin

a pad

centrum

végül nem sikerült körbebicikliznünk a szigetet, mert beragadtunk a homokba

Gunung Rinjani, 3726 m

Gili nagyon veszélyes, hetekre képes beszippantani a gyanútlan hátizsákosokat, de mi erősek voltunk, és ragaszkodva eredeti tervünkhöz, három nap után továbbindultuk Indonézia második legmagasabb vulkánja, a Gunung Rinjani felé. Gyönyörű utacskákon kacskaringóztunk át a hegy egyik oldaláról a másikra, ahol egy kis faluban, Tetebatuban, a sziget első orvosának nyaralójában töltöttük az éjszakát. Ez a birtok Soma második otthona, itt tanít angolt minden szombaton az 5. és 6. osztályosoknak.

nem lehet elég korán kezdeni a motorozást

lóg az eső lába

át a hegyeken

ömlik a köd

élményfürdő

defekt

A dzsungeles hegyvidék után, ahol még mindig (az esős évszaknak hivatalosan vége van) minden nap esik az eső, délre vettük az irányt, természetesen szörfözési szándékkal. A környezet fantasztikus, a hullámok közel vannak egymáshoz, többnyire jobbosak, kevesebb és kulturáltabb szörfös osztozik rajtuk mint Balin. Alkalmi sporttársaink egyike Rióban és Párizsban ügyvédkedik, a Világbanknál dolgozó haverunkkal pedig a gazdasági válságról beszélgettünk két hullám között.
Aki élőben kiváncsi az idilli Lombokra, siessen, már épül a nemzetközi repülőtér, és 20 évnyi lemaradását sajnos 2-3 év alatt fogja ledolgozni.

megérkeztünk

képződmények

Tud valaki kölcsönadni?

hazai pálya

Grupuk Bay

kiugrottunk szörfözni

volt hullám

az egyik utolsó:



szopóka

a naplemente dombtetőről az igazi

az emberek a kis szigeten éjszakai halászathoz gyújtottak lámpát

Híresek lettünk

Nyilatkoztunk egy 70.000 példányban megjelenő jávai újságnak. Valószínűleg azt mondjuk, hogy "nem félünk a terroristáktól", de szívesen várjuk a pontos fordítást.


2010. április 5., hétfő

Kelet-Jáva

Szingapúri hostelünkben folytatott lázas repülőjegy keresés során kiderült, hogy ha néhány napon belül, viszonylag  olcsón szeretnénk eljutni Indonéziába,  akkor mindössze Denpasar, Jakarta és Yogyakarta jöhet szóba úticélként. Mivel semmiképp nem szerettünk volna egyből Balira visszamenni, a fővárosról csak rosszat, Yogyakartáról pedig csupa jót hallottunk, utóbbi mellett döntöttünk. Az  Indonézia kulturális központjának tartott Yogya , melyet még mindig szultán irányít,  igazán színes és  mozgalmas hely, tele érdekes épületekkel, batikolt árukat kínáló nyüzsgő piacokkal, és – lévén egyetemi város – menő szórakozóhelyekkel. Hódítani vágyó fehér férfiak körében különösen népszerű, a valódinál kicsivel komolyabb szándékot sugallva sehol nem egyszerűbb csinos indonéz lányokat összeszedni.

helyi nyalánkság a sült denevér

boulevard

a madárpiacon

márkás fejfedő

A Yogyakartától 42 kilométerre lévő Borobudur buddhista templomot a 9. században építették. 1006-ban egy vulkánkitörés során teljesen ellepte a hamu, hosszú időre megfeledkeztek róla, mígnem 1814-ben Sir Thomas Raffles, Jáva kormányzója, számos expedíciója egyikén meg nem találta. Raffles brit botanikus volt, ő alapította Szingapúrt, és róla nevezték el a világ legnagyobb virágját, a rafflesiát is.

az elmúlt 200 évben sok Buddha fejnek lába kelt

ideiglenes pótlás

buddhista és keresztény turista

iskolai egyenruha

Yogya kétmilliós város

Che

olimpiai aranyat Indonézia eddig csak tollaslabdában nyert


Mikor már televásároltuk magunkat batikkal és minden környékbeli nevezetességet kipipáltunk, nyugodt szívvel indultunk tovább a tengerpart felé. Kivéve Petit, aki újból előkerült Denpasarból és állítólag miattunk nem csajozott be.
Jávával kapcsolatban az volt a félelmünk, hogy Indiához hasonlóan túlnépesedett és mocskos lesz, a repülő ablakán kinézve Szumátra, majd Nyugat-Jáva fölött a hatalmas kontraszt (az esőerdőt felváltó városok és szántóföldek) csak megerősített minket ebben. A délkelet-jávai tengerpartokon azonban kiderült, hogy nem csak a félelmeink voltak alaptalanok, de Bali ezek után labdába sem rúghat. Főhadiszállásunk Pacitán, már száz éve is üdülőváros volt, és hangulata most is pont olyan, mint egy százéves üdülővárosé. Ezt igazolta szállásunk falán egy holland néni levele, aki a 20-as években lakott itt tanítóként dolgozó szüleivel, és 70 évvel később visszatért gyerekkora színhelyére.  
A környék felfedezésében segítségünkre volt a szomszéd bungalót bérlő szumátrai-francia vegyespár, akik már haza járnak Pacitánba. Rajtuk keresztül jutottunk újra szörfdeszkákhoz, találtuk meg a legszebb helyeket, és vettünk részt hatalmas tonhal grillezésen. A hét végére a falu orvosa már barátként üdvözölt minket, miközben egy háromszáz méter hosszú folyótorkolati hullámon táncolt végig longboardjával.

irány Pacitan

azért nem írtunk mostanáig az indonéz konyháról, mert elképesztően unalmas: sült rizs, sült tészta és sült csirke

halászflotta

Isten hozott Watukarungban!

kis falvak a nagy dzsungelben

grillparti

Klayar beach

hullámtörés

Pacitan surfers


Nagyon nehezen hagytuk ott Pacitánt, de azért izgatottan bumliztunk tovább életünk első aktív vulkánja, a Gunung Bromo felé. A ránk váró kilátás mellett legendákat hallottunk a bázisul szolgáló hegyi falu klímájáról is, a fázós helyiek szerint éjszakánként akár három fok is lehet. Többek között emiatt szerettünk volna legalább egy, de inkább két éjszakát a hegyen tölteni, holott package túrával az egész  letudható négy óra alatt.
 A meredek úton felfelé a táj gyorsan változott, a pálmafákat banánfák, majd káposzta és hagyma ültetvények követték. A kisbuszban megismerkedtünk Mihoval és Agnieszkával, egy fiatal lengyel párral, akikkel végül együtt béreltünk szobát, és közösen ünnepeltük Miho szülinapját sok rizspálinkával.  Egyértelműen  beigazolódott, hogy lengyel, magyar, két jó barát, utunk során eddig senkivel nem értettük meg magunkat ilyen jól. 

Gunung Bromo 2010 március 20-án, reggel 6:47-kor

a vulkán szemmel láthatóan aktív

utoljára 2004-ben tört ki, mindenféle előjel nélkül, két turista meghalt

Miho, Agnieszka, Janó, Luca, Peti