Kargil

Kargil egy kedves kis porfészek Srinigar és Leh között félúton, itt robbant ki a negyedik indiai-pakisztáni háború 1999-ben. A 200 kilométeres utat shared taxival tettük meg, 5 utastársunkkal, 8 óra alatt. Azért mentünk taxival, mert az nem reggel 4-kor indul, nem 12 óra alatt teszi meg az utat és mindössze kétszer annyiba került, mint a busz. Körülbelül annyiba, mint a Moszkváról eltaxizni a Mokka Cukába. Útközben reggeliztünk Drass-ban, ami a világ második leghidegebb lakott települése (a leghidegebb Szibériában van), télen mínusz 45 fokig esik a hőmérő higanyszála.
Kargil igazi átutazóváros (már az ókorban is az volt), hotelunk regisztrációs könyve alapján mindenki csak egy éjszakát marad. Mi eléggé el voltunk fáradva, és nagyon kellemesnek találtuk a helyet, úgyhogy három napot maradtunk. Így sikerült a várost töviről hegyire bejárnunk, és ma eljutottunk a helyi politechnikumba, ahol a számítástechnika tanárral életre szóló barátságot kötöttünk. Állítólag mi vagyunk az első külföldiek, akikkel beszélgetett, nem győzött érdeklődni Európáról, Magyarországról, az étkezési és vallási szokásokról. A legjobban azt sajnálta, hogy semmivel nem tud minket megkínálni, mert Ramadán van (már 4 napja), és ő még egy pohár vizet sem ihat napközben. Ha valaki még nem nézte volna meg a térképen, most kelet felé tartunk (a pakisztáni határtól a kínai határ irányába) és ennek megfelelően sokkal vágottabb az emberek szeme, és minden étteremben van kínai kaja. Mi még alapvetően maradtunk az indiainál, csak egy tejszínes paradicsomlevest (se az olaszhoz, se a magyarhoz nem hasonlított, csípett, nagyon finom volt) és egy csípős-savanyú levest (egyáltalán nem volt takonyszerű és a gyömbér dominált benne) rendeltünk a kínai étlapról. Innen Padamba, a Zanskar völgybe szerettünk volna eljutni, de az út olyan állapotban van, hogy busz nem jár, taxira pedig normális ajánlatot nem kaptunk. Úgyhogy végül csak Lehbe tudunk menni, holnap reggel 4:30-kor indul a buszunk, és Padam csak az azutáni állomás lesz. Eddig abban a szerencsében volt részünk, hogy minimális számú turistával találkoztunk (Kargilban átlagban napi kettővel), ez valószínűleg Lehben változni fog.

shared taxi, nekunk mar csak a 3. sorban jutott hely

allitolag a vilag masodik legmagasabban futo orszagutja koti ossze Srinagart Lehhel (es Pakisztant Kinaval)

az ut soran annyi port szivtunk be, mint egy het Sziget alatt

a 200 kilometeres uton negyszer kertek el utleveleinket, pl. itt is

Kargil city

kedvenc ettermunk

teljes hosszaban kihasznaljuk a szobat

foldmunkagep, esik az olajos sar

buszke apuka

FANCY STORE KARGIL

az ifju par

a helyi gyerekek imadjak, ha fotozzak oket

okos tekintetu hazi tehen

Kargil rakpart

szunetben lecket irni szabad

jofejek

produkaljak magukat

szeret hajat mosni

nem szeret hajat mosni

nem tudjuk, hogy szeretnek-e mosni

Legujabb baratunk, Hyder, a szamitastechnika tanar. Itt egesz evben iskolaba jarnak a gyerekek.

valtozatos orarend

Három napos hegyi túra

A Sonamargból a Vishansar és Kishansar tavakhoz vezető túraútvonalat normális kirándulók 5 nap 4 éjszaka alatt teszik meg. Hosszas alkudozás keretében meggyőztük magunkat és Karchit, hogy nekünk 3 nap és 2 éjszaka is elég kell hogy legyen, hiszen fiatalok vagyunk és erősek, jártunk már magas hegyen, és nyilván olcsóbb is volt így. Póniból is kevesebbet vittünk, mint mások, hármat a cuccok cipelésére, egyet arra az esetre, ha valaki nagyon elfáradna. Szerencsére utólag nem bántuk meg a döntésünket. A gyors szintemelkedés miatt ugyan nehezen viseltük az oxigénhiányt (főleg Janó, akinél a hegyi betegség enyhébb tünetei és az arra szedett gyógyszer különféle mellékhatásai is megjelentek), viszont a zord időjárási körülményeket és Karchit se bírtuk volna sokkal tovább. Az még csak hagyján, hogy kizárólag ordítva bír beszélni, ha nem beszél akkor is kurjongat, de ráadásul végig ő ült a pótlovon. Időnként csakazértis elkértük tőle, de ilyenkor tíz percen belül lemaradt, lihegett és rejtélyes szívfájdalmakra panaszkodott. Hátizsákot sem hozott, megdöbbenve álltunk, mikor fényképezőgépét, esőkabátját és üdítőit bepakolta Luca táskájába. Mindemellett valódi hegyi medvének képzeli magát, és nagy hangon utasítja rendre a kétszer olyan idős, rutinos serpákat. Eközben esett eső, havas eső, hó, de hál istennek a nap is sokszor sütött, éjszakára pedig 0 fok alá hűlt a levegő. Mindez főleg abban a sátorban volt néha kellemetlen, amit Karchi nekünk szánt. Míg ő és a serpák egy klasszikus, hegyi cigányok által állandó lakhelyként használt, 20 kilós, szőnyegekkel bélelt, gázlámpával fűtött, hangulatos szobában főztek és aludtak, addig nekünk három öreg, roncs iglu sátor különböző alkatrészeiből kellett összetákolnunk valamit, ami megáll a lábán. Az esőt egy nem megfelelő méretű viaszosvászon volt hivatott távol tartani, mérsékelt eredménnyel. A falhoz tilos volt hozzáérni, körben és a sarkaknál gyűlt a víz. Mielőtt elhagytuk volna a süllyedő sátrat szerencsére elállt az eső, és kaptunk egy csodálatos meleg vizes palackot, amit eddig még csak olvasmányainkból ismertünk.
A látvány persze kárpótolt minden kényelmetlenségért. Fő különbség az Alpokhoz képest, hogy több az állat és még 4500 méter környékén (végül 4660-on voltunk a legmagasabban) is nőnek növények. Rengeteg a kecske, a bárány és a ló, de találkoztunk több mormotával és bölénnyel is.

szep kilatas, jo levego

a legkenyelmesebb es higienikusabb wc az ut soran

konnyu terep

Abdullah es Bashir, serpak

Karchi zsebretett kezzel, teli szajjal osztja az eszt

tunya mormota doglik a napon

ennek a volgynek a tovebol indultunk

es ennek a vegebe mentunk a tavakhoz

lo 4660 meteren

profi hegyi pisztrang horgasz

amator hegyi pisztrang horgasz

meg mindig nincs kapas

Vishansar Lake

Karchi fozi a vacsit

Reggeli kozben megjelent egy csapat katona, nem volt naluk semmi puskakon es fenykepezogepen kivul. A fonok udvariasan bemutatkozott, megkerdezte, hazasok vagyunk-e, mikor jottunk, mik a terveink, es hogy keszithet-e rolunk egy kepet. Mi is keszitettunk rola.

esik a havaseso, a lo bekesen legel

Jano nyeregben erzi magat

alacsonyabban, kozel a vege fele

Jók a programok

Csak sok a katona. Kashmir India egyetlen többségében muszlimok lakta tartománya, amire egyrészt igényt tartana Pakisztán, másrészt a helyiek független országként kezelik, az indiaiakat kicsit le is nézik. Most biztonságosnak mondják, állítólag a katona is viszonylag kevés, legalábbis ahhoz képest, hogy pár éve mennyi volt. Karchi ettől függetlenül folyamatosan visz minket mindenfelé, ha véletlenül más dolga van, akkor öccsére, Babura bíz minket. Jártunk már a híres Mughal birodalom idején épült függőkertekben, a környék legnépszerűbb mecseténél, voltunk piacon, bejártuk a tavat shikarával, de a legnagyobb élmény a hegyi kirándulás volt. Nagyjából 3700 méterig másztunk fel egy hegyivezetővel, és nomád cigányoknál teáztunk. Holnap reggel 5-kor indulunk és egy három napos túrát teszünk ott lovakkal, sátrakkal fel a gleccserekig. Ha valakit pontosan érdekelne, Sonamargból kezdünk mászni, a nap legmagasabb pontja a Rampa Pathri hágó lesz, ami 14200 láb, vagyis 4330 méter, az estét pedig a kicsit lejjebb fekvő Vishansar tó partján töltjük. Másnap továbbmászunk a Kishansar tóhoz és a gleccserekhez, utána visszamegyünk a táborba pisztrángra horgászni és megint ott alszunk. Harmadnap lejövünk, vissza Srinagarba és hétfő reggel indulunk tovább Kargilba.
A politikai helyzetnél egyébként lényegesen veszélyesebbnek tűnik a közlekedés, ami ráadásul baloldali. Az utakon osztoznak a gyalogosok, kutyák, tehenek, biciklik, riksák, rengeteg SuzukiMaruti Alto, nagy Tata terepjárók, fehér Ambassador tisztviselői kocsik, buszok, és rendkívül erőszakos katonai jeepek, teherautók, tetejükön méretes gépfegyverrel. A követési és kikerülési távolság rendszeresen tíz centin belül van. A járművek legfontosabb felszerelése a duda, index és fék helyett is ezt használják. Ha nem egyértelmű a szituáció, akkor a dudálásnál erősebb jelzés a villogás.

Mindenfele katonak

Mughal Gardens

White Mosque

Piac

A fenti utcai bufet mar bevallaltuk, a lentit viszont meg nem

Kirandulas Sonamargban

Hegyivezetonk

A nomadok egyik faluja

Vendeglatoink

Karchi

Amikor nem erunk haza ebedre, etelhordo termoszban kuldenek velunk kajat

Az utak veszelyesseget ehhez hasonlo bolcs tanacsokkal probaljak csokkenteni. Eddigi kedvencunk: BE MR LATE, NOT LATE MR

Jellegzetes helyi teherauto