Kargil

Kargil egy kedves kis porfészek Srinigar és Leh között félúton, itt robbant ki a negyedik indiai-pakisztáni háború 1999-ben. A 200 kilométeres utat shared taxival tettük meg, 5 utastársunkkal, 8 óra alatt. Azért mentünk taxival, mert az nem reggel 4-kor indul, nem 12 óra alatt teszi meg az utat és mindössze kétszer annyiba került, mint a busz. Körülbelül annyiba, mint a Moszkváról eltaxizni a Mokka Cukába. Útközben reggeliztünk Drass-ban, ami a világ második leghidegebb lakott települése (a leghidegebb Szibériában van), télen mínusz 45 fokig esik a hőmérő higanyszála.
Kargil igazi átutazóváros (már az ókorban is az volt), hotelunk regisztrációs könyve alapján mindenki csak egy éjszakát marad. Mi eléggé el voltunk fáradva, és nagyon kellemesnek találtuk a helyet, úgyhogy három napot maradtunk. Így sikerült a várost töviről hegyire bejárnunk, és ma eljutottunk a helyi politechnikumba, ahol a számítástechnika tanárral életre szóló barátságot kötöttünk. Állítólag mi vagyunk az első külföldiek, akikkel beszélgetett, nem győzött érdeklődni Európáról, Magyarországról, az étkezési és vallási szokásokról. A legjobban azt sajnálta, hogy semmivel nem tud minket megkínálni, mert Ramadán van (már 4 napja), és ő még egy pohár vizet sem ihat napközben. Ha valaki még nem nézte volna meg a térképen, most kelet felé tartunk (a pakisztáni határtól a kínai határ irányába) és ennek megfelelően sokkal vágottabb az emberek szeme, és minden étteremben van kínai kaja. Mi még alapvetően maradtunk az indiainál, csak egy tejszínes paradicsomlevest (se az olaszhoz, se a magyarhoz nem hasonlított, csípett, nagyon finom volt) és egy csípős-savanyú levest (egyáltalán nem volt takonyszerű és a gyömbér dominált benne) rendeltünk a kínai étlapról. Innen Padamba, a Zanskar völgybe szerettünk volna eljutni, de az út olyan állapotban van, hogy busz nem jár, taxira pedig normális ajánlatot nem kaptunk. Úgyhogy végül csak Lehbe tudunk menni, holnap reggel 4:30-kor indul a buszunk, és Padam csak az azutáni állomás lesz. Eddig abban a szerencsében volt részünk, hogy minimális számú turistával találkoztunk (Kargilban átlagban napi kettővel), ez valószínűleg Lehben változni fog.

shared taxi, nekunk mar csak a 3. sorban jutott hely

allitolag a vilag masodik legmagasabban futo orszagutja koti ossze Srinagart Lehhel (es Pakisztant Kinaval)

az ut soran annyi port szivtunk be, mint egy het Sziget alatt

a 200 kilometeres uton negyszer kertek el utleveleinket, pl. itt is

Kargil city

kedvenc ettermunk

teljes hosszaban kihasznaljuk a szobat

foldmunkagep, esik az olajos sar

buszke apuka

FANCY STORE KARGIL

az ifju par

a helyi gyerekek imadjak, ha fotozzak oket

okos tekintetu hazi tehen

Kargil rakpart

szunetben lecket irni szabad

jofejek

produkaljak magukat

szeret hajat mosni

nem szeret hajat mosni

nem tudjuk, hogy szeretnek-e mosni

Legujabb baratunk, Hyder, a szamitastechnika tanar. Itt egesz evben iskolaba jarnak a gyerekek.

valtozatos orarend