Milyen barátságosak a törökök…

nagyon. Tényleg hihetetlenül kedvesek. Ez talán azon látszik a legjobban, ahogy a gyerekekkel viselkednek. Egyáltalán nem találkoztunk gyerekkel üvöltöző ideges apukával vagy hisztis, türelmetlen anyukával. Mindenki mosolyog, laza, türelmes. Még akkor is, ha a gyerek egy bemenni tilos táblára fittyet hányva szalad el egy gépfegyveres katona mellett.

Ma volt a hostelünket vezető lány születésnapja, ahol díszvendégként bántak velünk, amikor megérkeztünk hosszasan tapsoltak, és degeszre etettek – itattak minket mindenféle helyi specialitással. Közben egy zenész valami pengetős hangszeren játszott és a többiek török dalokat énekeltek nagy átéléssel.

Egyébként a város is szép, átkompoztunk Üsküdarba (már Ázsia), aztán egy másik kikötőből vissza. Közben egész nap ettünk. Először egy szezámmagos perecet és grillezett kukoricát, ezeket árulják mindenfelé kis kocsikból. Egyik se túl nagy szám. Aztán ettünk rizzsel töltött sült kagylót héjából, citrommal meglocsolva, nagyon finom.

töltött kagyló

Utána a hamburger ayrannal volt a nap kulináris mélypontja (nem az ayran), majd beültünk egy fehérabroszos étterembe, ahol cacikit és pudingot ettünk. A pudingról utólag derült ki, hogy csirkemellel készül. Mindkettő kitűnő volt, bár háromszor annyiba kerültek, mint az utcai büfékben megszoktuk.

csirkés puding

A visszakompozás után halas szendvicset ettünk, amit frissen facsart vitaminkoktéllal öblítettünk le.

a halas büfé kerthelyisége

Ha nem lett volna itthon szülinapi buli, biztos nem ettünk volna többet, de így muszáj volt megkóstolni tulajdonképpen mindent. Közben egy pastis szerű ánizsos itallal itattak.

házibuli

Blue Mosque

park

házi cica

hány kóbor macska van a képen?

céllövölde épül

hajóbontás

Blue Mosque, Ayasofya

széljelző