Eddig

Tegnap reggel a másfél órás alvás is túl soknak bizonyult, nem sikerült a lakást rendben otthagyva, nyugodtan elindulni. Végül azért elértük a gépet, a maradék teendőket Anyu és Dani átvállalták. A repülőtérre a 2 anyuka és Dani kísért ki minket. Az út remek volt, a Boeing 737-en sok volt a hely, legalábbis a szárnynál, a vészkijárat mellett, ahol mi ültünk. A 1,5 órás út során hoztak ropogtatni valót fűszervajjal, salátát, báránysültet vagy gombás raviolit, csoki tortát, sört meg vizet. Jók voltak.

Aztán a reptéren kiálltuk a sort az útlevél ellenőrzésre, ahonnan visszaküldtek egy ötször akkora sor végére vízumért, ami fejenként 20 dollárba került. Az Atatürk reptéren van metró, amit némi bénázás után megtaláltunk, a belépő egy jeton (zseton), 1,5 török líra (TRY). Líránk nem volt, ezért vissza kellett mennünk a reptérre, ahova viszont csak újabb átvilágítás után engedtek be. 1 török líra=127,061 forint, illetve 1 EUR =2.11087 TRY, de a reptéren nagyvonalúan 1 a 2-be váltják. Kb. 1 óra alatt metróval és villamossal megtaláltuk hotelünket, ami úgy megtetszett, hogy az előzetes 1 éjszakás foglalásunkat némi alkudozás után 3 éjszakára módosítottuk.

hotel by sofia

A környék szuper, a Sultanahmet kerületben lakunk, a nénik este az utca közepén kis asztaloknál ülnek és gyöngyöt fűznek. Mindenki nagyon barátságos, isteni lahmacunt vacsoráztunk (sokkal jobb, mint a Szerájban, sülés után tesznek rá friss paradicsomot, salátát, meglocsolják citrommal és felcsavarják), a szakáccsal egymást fotózgattuk.

készül a lahmacun