Három napos hegyi túra

A Sonamargból a Vishansar és Kishansar tavakhoz vezető túraútvonalat normális kirándulók 5 nap 4 éjszaka alatt teszik meg. Hosszas alkudozás keretében meggyőztük magunkat és Karchit, hogy nekünk 3 nap és 2 éjszaka is elég kell hogy legyen, hiszen fiatalok vagyunk és erősek, jártunk már magas hegyen, és nyilván olcsóbb is volt így. Póniból is kevesebbet vittünk, mint mások, hármat a cuccok cipelésére, egyet arra az esetre, ha valaki nagyon elfáradna. Szerencsére utólag nem bántuk meg a döntésünket. A gyors szintemelkedés miatt ugyan nehezen viseltük az oxigénhiányt (főleg Janó, akinél a hegyi betegség enyhébb tünetei és az arra szedett gyógyszer különféle mellékhatásai is megjelentek), viszont a zord időjárási körülményeket és Karchit se bírtuk volna sokkal tovább. Az még csak hagyján, hogy kizárólag ordítva bír beszélni, ha nem beszél akkor is kurjongat, de ráadásul végig ő ült a pótlovon. Időnként csakazértis elkértük tőle, de ilyenkor tíz percen belül lemaradt, lihegett és rejtélyes szívfájdalmakra panaszkodott. Hátizsákot sem hozott, megdöbbenve álltunk, mikor fényképezőgépét, esőkabátját és üdítőit bepakolta Luca táskájába. Mindemellett valódi hegyi medvének képzeli magát, és nagy hangon utasítja rendre a kétszer olyan idős, rutinos serpákat. Eközben esett eső, havas eső, hó, de hál istennek a nap is sokszor sütött, éjszakára pedig 0 fok alá hűlt a levegő. Mindez főleg abban a sátorban volt néha kellemetlen, amit Karchi nekünk szánt. Míg ő és a serpák egy klasszikus, hegyi cigányok által állandó lakhelyként használt, 20 kilós, szőnyegekkel bélelt, gázlámpával fűtött, hangulatos szobában főztek és aludtak, addig nekünk három öreg, roncs iglu sátor különböző alkatrészeiből kellett összetákolnunk valamit, ami megáll a lábán. Az esőt egy nem megfelelő méretű viaszosvászon volt hivatott távol tartani, mérsékelt eredménnyel. A falhoz tilos volt hozzáérni, körben és a sarkaknál gyűlt a víz. Mielőtt elhagytuk volna a süllyedő sátrat szerencsére elállt az eső, és kaptunk egy csodálatos meleg vizes palackot, amit eddig még csak olvasmányainkból ismertünk.
A látvány persze kárpótolt minden kényelmetlenségért. Fő különbség az Alpokhoz képest, hogy több az állat és még 4500 méter környékén (végül 4660-on voltunk a legmagasabban) is nőnek növények. Rengeteg a kecske, a bárány és a ló, de találkoztunk több mormotával és bölénnyel is.

szep kilatas, jo levego

a legkenyelmesebb es higienikusabb wc az ut soran

konnyu terep

Abdullah es Bashir, serpak

Karchi zsebretett kezzel, teli szajjal osztja az eszt

tunya mormota doglik a napon

ennek a volgynek a tovebol indultunk

es ennek a vegebe mentunk a tavakhoz

lo 4660 meteren

profi hegyi pisztrang horgasz

amator hegyi pisztrang horgasz

meg mindig nincs kapas

Vishansar Lake

Karchi fozi a vacsit

Reggeli kozben megjelent egy csapat katona, nem volt naluk semmi puskakon es fenykepezogepen kivul. A fonok udvariasan bemutatkozott, megkerdezte, hazasok vagyunk-e, mikor jottunk, mik a terveink, es hogy keszithet-e rolunk egy kepet. Mi is keszitettunk rola.

esik a havaseso, a lo bekesen legel

Jano nyeregben erzi magat

alacsonyabban, kozel a vege fele