Kelet-Jáva

Szingapúri hostelünkben folytatott lázas repülőjegy keresés során kiderült, hogy ha néhány napon belül, viszonylag  olcsón szeretnénk eljutni Indonéziába,  akkor mindössze Denpasar, Jakarta és Yogyakarta jöhet szóba úticélként. Mivel semmiképp nem szerettünk volna egyből Balira visszamenni, a fővárosról csak rosszat, Yogyakartáról pedig csupa jót hallottunk, utóbbi mellett döntöttünk. Az  Indonézia kulturális központjának tartott Yogya , melyet még mindig szultán irányít,  igazán színes és  mozgalmas hely, tele érdekes épületekkel, batikolt árukat kínáló nyüzsgő piacokkal, és – lévén egyetemi város – menő szórakozóhelyekkel. Hódítani vágyó fehér férfiak körében különösen népszerű, a valódinál kicsivel komolyabb szándékot sugallva sehol nem egyszerűbb csinos indonéz lányokat összeszedni.

helyi nyalánkság a sült denevér

boulevard

a madárpiacon

márkás fejfedő

A Yogyakartától 42 kilométerre lévő Borobudur buddhista templomot a 9. században építették. 1006-ban egy vulkánkitörés során teljesen ellepte a hamu, hosszú időre megfeledkeztek róla, mígnem 1814-ben Sir Thomas Raffles, Jáva kormányzója, számos expedíciója egyikén meg nem találta. Raffles brit botanikus volt, ő alapította Szingapúrt, és róla nevezték el a világ legnagyobb virágját, a rafflesiát is.

az elmúlt 200 évben sok Buddha fejnek lába kelt

ideiglenes pótlás

buddhista és keresztény turista

iskolai egyenruha

Yogya kétmilliós város

Che

olimpiai aranyat Indonézia eddig csak tollaslabdában nyert

Mikor már televásároltuk magunkat batikkal és minden környékbeli nevezetességet kipipáltunk, nyugodt szívvel indultunk tovább a tengerpart felé. Kivéve Petit, aki újból előkerült Denpasarból és állítólag miattunk nem csajozott be.

Jávával kapcsolatban az volt a félelmünk, hogy Indiához hasonlóan túlnépesedett és mocskos lesz, a repülő ablakán kinézve Szumátra, majd Nyugat-Jáva fölött a hatalmas kontraszt (az esőerdőt felváltó városok és szántóföldek) csak megerősített minket ebben. A délkelet-jávai tengerpartokon azonban kiderült, hogy nem csak a félelmeink voltak alaptalanok, de Bali ezek után labdába sem rúghat. Főhadiszállásunk Pacitán, már száz éve is üdülőváros volt, és hangulata most is pont olyan, mint egy százéves üdülővárosé. Ezt igazolta szállásunk falán egy holland néni levele, aki a 20-as években lakott itt tanítóként dolgozó szüleivel, és 70 évvel később visszatért gyerekkora színhelyére.  

A környék felfedezésében segítségünkre volt a szomszéd bungalót bérlő szumátrai-francia vegyespár, akik már haza járnak Pacitánba. Rajtuk keresztül jutottunk újra szörfdeszkákhoz, találtuk meg a legszebb helyeket, és vettünk részt hatalmas tonhal grillezésen. A hét végére a falu orvosa már barátként üdvözölt minket, miközben egy háromszáz méter hosszú folyótorkolati hullámon táncolt végig longboardjával.

irány Pacitan

azért nem írtunk mostanáig az indonéz konyháról, mert elképesztően unalmas: sült rizs, sült tészta és sült csirke

halászflotta

Isten hozott Watukarungban!

kis falvak a nagy dzsungelben

grillparti

Klayar beach

hullámtörés

Pacitan surfers

Nagyon nehezen hagytuk ott Pacitánt, de azért izgatottan bumliztunk tovább életünk első aktív vulkánja, a Gunung Bromo felé. A ránk váró kilátás mellett legendákat hallottunk a bázisul szolgáló hegyi falu klímájáról is, a fázós helyiek szerint éjszakánként akár három fok is lehet. Többek között emiatt szerettünk volna legalább egy, de inkább két éjszakát a hegyen tölteni, holott package túrával az egész  letudható négy óra alatt.

 A meredek úton felfelé a táj gyorsan változott, a pálmafákat banánfák, majd káposzta és hagyma ültetvények követték. A kisbuszban megismerkedtünk Mihoval és Agnieszkával, egy fiatal lengyel párral, akikkel végül együtt béreltünk szobát, és közösen ünnepeltük Miho szülinapját sok rizspálinkával.  Egyértelműen  beigazolódott, hogy lengyel, magyar, két jó barát, utunk során eddig senkivel nem értettük meg magunkat ilyen jól. 

Gunung Bromo 2010 március 20-án, reggel 6:47-kor

a vulkán szemmel láthatóan aktív

utoljára 2004-ben tört ki, mindenféle előjel nélkül, két turista meghalt

Miho, Agnieszka, Janó, Luca, Peti