2010. május 22., szombat

A világ szégyene

Phnom Penh buszpályaudvaráról a szállásunk felé riksázva megelőztünk egy vadonatúj Ferrarit, amit egy négyéves kisgyerek kormányzott apukája öléből. Egy Ferrari Kambodzsában pont ennyire használható, a fővárost az utak állapota miatt elhagyni képtelenség, Phnom Penhben pedig akkora a forgalom, hogy még éjszaka motorral sem lehet 40 km/óra fölé gyorsítani. Az értelmetlen pénzszórásnak ez a szintje különösen látványos volt abban az oszágban, ahol az eddigi legtöbb koldussal, legmélyebb szegénységgel és legvéresebb közelmúlttal találkoztunk. 
A 70-es évek közepén hatalomra került, Pol Pot vezette Vörös Khmerek mindenféle nyugati hatástól mentes, teljesen önellátó kommunista agrárállamot próbáltak létrehozni.  Az értelmiséget és általában a városlakókat a rendszer ellenségeinek tekintették és kényszermunkára küldték az ország eldugott szegleteibe, Phnom Penht  kürítették, pusztulásra ítélve a korábban nyüzsgő várost. Bezáratták az iskolákat, kórházakat és gyárakat, felszámolták a magántulajdont, a pénzt, a vallást, a művészetet és a családokat. A teljes népességet mezőgazdasági kommunákba (munkatáborokba) szervezték, a rokonokat elszakították egymástól, arra kényszerítve az erősen családközpontú kambodzsaiakat, hogy idegenekkel lakjanak, dolgozzanak és egyenek együtt.
Bármilyen rendszerellenes tevékenység (egy rosszalló megjegyzés vagy egy régi népdal eléneklése) kínvallatást és tárgyalás nélkül halálbüntetést vonhatott maga után. Néhány év leforgása alatt az ország népességének negyede halt meg a tömeges kivégzések, éhínségek és járványok következtében, a népirtás fokozottan érintette a kisebbségeket és az értelmiséget. Orvosok híján 3 hónapos képzésen átesett falusi gyógyítók kezébe került az egészségügy, az oktatást pedig sokszor írástudatlan tanítók végezték, akik a hivatalos állami ideológiát tanították a gyerekeknek. Mivel a javak elosztását a párt felügyelte, az emberek csak a központi hatalomtól várhattak ételt, lakást és ruhát. Ez utóbbi egy jellegtelen, fekete pizsamaszerűségből, fekete szandálból és egy piros-fehér kockás sálból álló uniformis volt. 
Végül Vietnám (Szovjet támogatással véghezvitt) katonai beavatkozása vetett véget a három és fél éves rémuralomnak. De a Vörös Khmerek még a 80-as évek folyamán is ellenőrzésük alatt tartották az ország nyugati részét, az Egyesült Államok, Kína és Thaiföld hathatós segítségével, akik támogatták Pol Poték Vietnám elleni harcát. 1993-ig a Khmer Rouge foglalta el Kambodzsa helyét az ENSZ-ben, a népirtás fő bűnöseinek jelentős része máig nem került bíróság elé.
Mindezt érzékletesen mutatja be a Tuol Sleng Genocide Museum, mely egy iskolából börtönné és vallató központtá alakított épületegyüttesben kapott helyet. Sokkal kevésbé érdekes, de szintén kötelező látnivaló a fővároshoz legközelebb eső kivégző mező, ahol kiásott tömegsírok, csontok, koponyák, ruhafoszlányok hozzák az embert zavarba. 
A látottak után regenerálódni Phnom Penh Szentendrei-szigetére mentünk, ahol hangulatos falusi életritmussal találkoztunk, életünk legszebb papayáját vásároltuk meg egy bácsitól, akinek ez a bepólyált, dédelgetett gyümölcs volt az egyetlen eladó áruja, és a sziget északi csúcsán (Kisorosziban) lógattuk a lábunkat a meglepően tiszta és lassú folyású Mekongba.

iskola-börtön-múzeum

a Vörös Khmer uralom összefoglalása versben

1975 és 79 között 20 ezer fogoly fordult meg a börtönben, mindenkiről készült fénykép

a tantermeket 1 méter széles cellákra osztották

emlékmű a kivégzések egyik helyszínén

szomszéd gyerekek

Kambodzsában vannak a legkényelmesebb riksák

a Russian Marketon minden kapható a karburátortól a legyezőig

minket elsősorban a kaja érdekelt

békanyársak

nagyon szeretjük a frissen préselt cukornádlevet citrommal és jéggel

királyi palota

nyomor a Mekong partján

átkelés

 a világ legnagyobb és legbüdösebb gyümölcse a jackfruit, másnéven durian

Mekong beach

szóló

elmegy a pénzeszsák

lábtollas a hátsó udvaron

7 megjegyzés:

  1. Az iskolamúzeum tiszta rendes udvara egyáltalán nem néz ki Terror Házának... Szörnyű... Emberek, akik lógathatnák a lábukat a meglepően tiszta, lomhán hömpölygő Mekongba, vagy ihatnák a frissen préselt cukornádlevet citrommal és jéggel, egyszercsak állattá válnak, s fanatista örületben gyilkolják egymást és vágnak falhoz olyan gyönyörű gyerekeket, mint aki képeteken szólózik... És mindez nem csak ott Ázsiában fordul elő, megtörténik újra és újra Afrikában is, és hát a kulturfölényére oly büszke Európa sem úszta meg. Szomorú, hogy az utatokat szegélyező megannyi szépség mellett ebbe a feldolgozhatlan mocsokba is bele kellett botlanotok.

    VálaszTörlés
  2. Angkor után Vörös Khmerek - Shakespeare LXVI. szonettjének hetedik sorát juttatja eszembe:

    Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
    Az érdem itt koldusnak született
    És hitvány Semmiségre pompa vár
    És árulás sújt minden szent hitet

    És Becsületet rút gyanú aláz
    És szűz Erényt a gaz tiporni kész
    És Tökéletest korcs utód gyaláz
    És Érc-erőt ront béna vezetés

    És Észre láncot doktor Balga vet
    És Hatalom előtt néma a Szó
    És Egyszerű kap Együgyű nevet
    És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

    Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
    Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
    (Arany János fordítása)

    Duriant kóstoltatok? Tévében láttam egyszer a fehér utazót kóstolni, nem ízlett neki a híres csemege.

    A szólista nagyon cuki.

    CsókA

    VálaszTörlés
  3. A jackfruit 40 kilósra is megnőhet és tényleg büdös. Állítólag egyes ázsiai hotelekből ki is van tiltva, nem szolgálnak fel és nem is lehet bevinni! :)

    VálaszTörlés
  4. És, ahogy nézem, ezek a riksák gyorsabbak is.

    VálaszTörlés
  5. A duriánt a muzulmán indonézek állitólag nagyon kedvelik, alkoholtartalma miatt :) Mi megkóstoltuk, olyan az ize is, mint a szaga...

    VálaszTörlés
  6. Persze, ettünk mi is duriant, nem lett a kedvencünk. Szingapúrból gyakorlatilag ki van tiltva, Indonéziában is próbálják kordában tartani, de Kambodzsában senkit nem zavar.

    VálaszTörlés
  7. szerintem baromi finom a durian :) kínában ettem... persze, ha romlott, akkor nem. nekem szerencsém volt. egy fél kilósat vettem, de a szaga még egy fél napig érezhető volt a szobában, pedig a teraszon ettem. hazahoztam egy magját, ki is csírázott, de az átültetésbe belemurdelt. kár. nekem lenne a legbüdösebb fám magyarországon :)

    amúgy a durián ize vaníliapudingé, plusz egy kis sárgadinnye. a szaga legfőképp fokhagyma, de legpontosabban egy fokhagymás olasz büdössajt adja vissza a szagát :)

    VálaszTörlés