mindjárt ott vagyunk: december 2009

2009. december 31., csütörtök

Port Blair

Az Andamán-szigetek fõvárosában egy órát se lenne érdemes tölteni, azonban a hajójegyvásárlás és a tartózkodási engedély körüli bonyodalmak miatt napokra ottreked az ember. A külföldiek körében versenyhangulat érezhetõ, hogy kinek hány nap Port Blairrel sikerül megúsznia a nyaralását. A szállások rossz minõségûek és drágák, az éttermekkel ugyanez a helyzet. A vendéglátósok érezhetõen tudják és kihasználják, hogy muszáj Port Blairben vesztegelni, bár önként kiváló kiszolgálás mellett se maradna tovább senki.

A port blairi akvarium leginkabb egy lepusztult biologia szertarhoz hasonlit. Formalinban uszo kifakult halakat lehet megcsodalni, a festoeszkozoket pedig egy ottfelejtett balnacsontvazon taroljak. Fotozni egyebkent tilos.

meg egy ilyen attraktiv szemetest sem kepesek hasznalni

Phoenix Jetty

a narancssarga altalaban finomabb

szupersztar

ladies` queue

men`s queue

grund

Rajiv Gandhi Water Sport Complex

hiaba van kiirva

az indiai ferfiak diszkreten, guggolva pisilnek

szorpi

Kerjuk vigyazzanak, az ajtok nem zarodnak!

2009. december 29., kedd

Neil Island

Hajójegyet venni csak abban a kikötőben lehetséges, ahonnan a hajó indul, és a szigetközi járatok esetében maximum három nappal előre. Little Andamanra mindeközben naponta csak egy kis hajó megy (az is Port Blairből), amire a jegyek - a három nappal későbbi járatra mármint - nyitás után húsz perccel elfogynak. Ezek a körülmények számunkra azt jelentették, hogy Havelockról Little Andamanra eljutni a legjobb esetben is négy napot vesz igénybe. Ebből két nap semmi elintéznivalónk nem volt, ezt az időt használtuk ki, hogy megnézzük Neilt. Gyönyörű kis háromszögletű sziget, sok a kókusz, kevés a turista. Nagyon jót búvárkodtunk (pipával és szemüveggel) és fantasztikus rákvacsorát kaptunk egy egyasztalos családi étteremben.

irány Neil

ez a látvány fogadja az idelátogatókat

dobóhálóval halásznak

pótkerék

kókuszfarm

biciklivel jártuk be a terepet

strand a sziget túlsó végén

az indiaiak imádják a vízbe dobálni a szemetet, amit a tenger ilyen szép helyeken sodor partra

halászbárka

váró

még mindig India

Breaking news

- Az MV Nancowry indulását Chennai felé elhalasztották.
- És mennyivel?
- 3 nappal.
- Oh. És miért? Rossz az időjárás?
- Ja, nem, remek időnk van, a tenger tükörsima.
- Aha. És akkor mégis miért?
- Mert a hajó nincs itt. Elment egy másik szigetre, holnap ér vissza, feltöltik a készleteit és 31-én indul. Semmi gond.
- És honnan kellett volna értesülnünk erről? Ki volt írva esetleg valahova?
- Kiírva nem volt, de bemondták a rádióban.

A fenti párbeszéd zajlott le egy fegyveres őr és köztünk, mikor megérkeztünk a gyanúsan kihalt kikötőbe tegnap délután. A szokásos csomagjaink mellett nálunk volt három zsák kaja, amit a négynapos hajóút átvészelésére vásároltunk össze. Így aztán ma gyümölcsnapot tartunk, holnap pedig minden bizonnyal instant tésztaleves napot.

Az utazással kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy nem vesztegetünk el három napot Port Blairben és aztán további négyet a tengeren. Sikerült viszonylag olcsón repülőjegyet vennünk, és a már szokásosnak mondható küzdelemmel még a hajójegyek árát is visszaszereztük. Utóbbihoz képest az emigrációs hivatalban a lejárt tartózkodási engedélyünk meghosszabbítása további két nappal - december 30-ig - már gyerekjáték volt. Egyébként mindkét művelethez saját formanyomtatvánnyal rendelkeznek.

Kicsit meglepődtünk, hogy a legnagyobb természetességgel váratnak több mint ezer embert három napon keresztül, de mi minden bizonnyal jól jártunk. Így a szilvesztert Pondicherryben tölthetjük, az egyetlen indiai tartományban, ami francia gyarmat volt, és croissant meg forrócsoki mellett talán még pezsgőhöz is hozzájuthatunk.

2009. december 28., hétfő

Boldog Karácsonyt!

2009. december 16., szerda

Havelock

Az Andamán-szigetek közül Havelock a legnépszerûbb a turisták körében. Ez Port Blairhez való viszonylagos közelségének, nagyszerû strandjainak, remek éttermeinek és a bõségesen rendelkezésre álló, olcsó tengerparti bungalóknak köszönhetõ. Ennek ellenére a sziget egyáltalán nem zsúfolt, már két nap után arcról ismertük az összes itt tartózkodó külföldit.

A helyiek a turizmuson kívül leginkább mezõgazdaságból élnek, fõ terményük a banán és a kókusz, ezeket mi is nagy mennyiségben fogyasztjuk. Ha elkezd fújni a szél, mindenfelõl hallani a 20-30 méteres magasságból lezuhanó, több kilós kókuszdiók puffanását. Állítólag Indiában minden évben többen halnak meg kókusztól, mint kígyómarástól.
A terület nagy részét dzsungel borítja, a fákon orchideák nõnek és ezer madár fütyül megállás nélkül, a partokon hófehér homok és pálmafák vagy mangrove erdõ, körben mindenhol korallzátonyok. Ideális hely búvárkodáshoz, úgyhogy egybõl be is szereztünk szemüveget és pipát, és megnéztük a parthoz közel esõ zátonyokat. A rengeteg színes hal, hatalmas csigák és tengeri csillagok láttán nem hagyhattuk ki a palackos merülést sem, ezért beiratkozunk egy tanfolyamra, ami hihetetlenül élvezetes volt. A haladó kurzusban éjszakai búvárkodást, víz alatti fotózást és hajóroncsnézést választottunk a kötelezõ tájékozódás és mély merülés mellé. Mostantól mindketten képzett búvárnak számítunk. (Luca 100%-ra teljesítette a tesztet, ha valaki kételkedett volna :))
Utolsó elõtti nap óriási szerencse folytán megismerkedtünk Mutuval, aki India elsõ szörfösének tartja magát, és kölcsönkaptunk tõle egy deszkát a hátralevõ két hétre. Egy órácskát még használni is tudtuk a hetes strandon.