Leh kétségkívül a fekvése miatt népszerű turistacélpont. Maga a város nem túl nagy szám. Egymást érik az éttermek erős kontinentális és izraeli kínálattal, utazási irodák rafting és trekking ajánlatokkal, valamint a tibeti ékszereket, kasmiri textíliákat és kamu North Face outdoor cuccokat árusító üzletek.
jo jatek az imamalom
kobor szamarak
Nem a turistak torzshelye. Az ot konder ot kulonbozo etelt rejt, mindegyik iszonyat csipos.
leesett a ho
egy kellemes terasz
Leh kertvaros
A Shanti stupat egy huszoneves japan fiu tervezte. Ez a varos elsodleges tajekozodasi pontja.
Ittletunk harmadik napjan az egesz varos sztrajkolt a kashmiri vezetes ellen, mert Srinagarban megoltek egy buddhista szerzetest. Kopogo szemmel jartuk a varost, mivel minden letezo bolt es etterem zarva volt. Vegul a K.C. Bikers Pointban (a motorosok talalkozohelyen) szantak meg minket, aminek a tulajdonosa a helyi maffia fonoke, igy megengedhette maganak a sztrajktorest.
a kemeny motorosok is nyalokaznak
German Bakery, special breakfast: masala omlet, yak cheese toast, hash brown potatoes, ginger lemon honey tea, mint lemon juice (380 Ft)
a kobor kutyak nappal alszanak
polo ground Leh
jovendomondo robot (nem probaltuk ki)A környék viszont lenyűgöző, felfedezéséhez pedig egy Royal Enfield az ideális eszköz. (Ellenkező esetben drága, szervezett jeep túrákra fizethet be az ember.) A miénk egy 350 köbcentis Thunderbird volt, amivel 5 nap alatt több mint 800 kilométert tettünk meg. Ez a különböző útminőség, a külvárosi dzsumbuj és az 5000 méter fölötti hágók miatt egyszerre volt embert próbáló és óriási élmény.
Mire motort béreltünk, Sandro már hazament Milánóba, mert elkezdődött a sulija, Jean pedig lelépett a 18 órányira lévő Padumba, ahová csak Kargilon keresztül vezet út. Jean távozása időszerű volt, előtte viszont még begyűjtött egy másik Jeant, aki szintén motorbérlésen törte a fejét, így Kathynak is jutott hely mögötte. Első túránkra, a 135 kilométerre lévő hot springshez még együtt indultunk. Az út gyönyörű volt, a „fürdő” ugyanakkor csalódást okozott. Az Indus partján, Chumathang falunál feltörő tűzforró vízben elvben úgy lehet megfürdeni, ha az ember kövekből kis medencét alakít ki, a jéghideg és a forró víz útját pedig saját építésű gátakkal szabályozza. Ez elmesélve nagyon hangulatos, kivitelezni azonban nekünk nem sikerült. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a forró víz összevissza tör fel különböző helyekről, ezért sehol nem érezhettük magunkat biztonságban. Mire feladtuk a próbálkozást, délután 6 óra volt, sejteni lehetett, hogy a minimum 5 órás haza utat nem tudjuk világosban megtenni. Mi maradtunk volna egy helyi panzióban, ezeken az utakon 0 fokban, sötétben motorozni szinte vállalhatatlan, de a többiek addig erősködtek, hogy végül elindultunk. Körülbelül 20 kilométert tettünk meg, mire tök sötét lett, és megmondtuk Jeanéknak, hogy mi a legrövidebb úton szállást keresünk. Ők továbbmentek. Megállítottunk két, az út szélén bóklászó katonát, akik közölték, hogy szerintük legközelebb 60 kilométer múlva találunk szobát, mert addig kizárólag katonai táborok vannak út közben, amiket a térképen faluként tűntetnek fel. Kétségbeesésünket látva úgy döntöttek, hogy meghúzhatjuk magunkat egyikük házikójában (holott ez szigorúan szabályellenes), a legközelebbi táborban. A körülmények talán egy indiai börtönnél jobbak voltak, egy otthoninál viszont nem valószínű. Vendéglátónk civil engineer, 15 éve katona és leginkább hindiül beszélt hozzánk. Kaptunk tőle egy húsz kilós téli katonai hálózsákot és hosszasan mesélt. Kiderült, hogy hisz a jetikben, akiket ő snowmaneknek hív. Elmondása szerint magas, szőrös emberek, a gleccsereken élnek és nem viselnek ruhát. Többen látták őket a környéken. Éjszakánként néha elmerészkednek a falvak széléig, ahol olyan hangot hallatnak, aminek az ember nem tud ellenállni, követni kezdi őket, szolgájukká válik, az ő szegényes táplálékukat eszi, amitől legyengül, meghal, holttestét pedig felfalják a snowmanek. Lefekvés előtt katona létére bevallotta, hogy fél esténként. Éjjel valóban furcsa zajok voltak, patkányok, egerek menekültek valami nagyobb állat elől mindenfelé a házban és a tetőn. Vendéglátónk zseblámpával körbejárta a helyiségeket, a jetivel ezúttal nem találkozott. Reggel fél négykor ébresztett, segített kitolni a motort a szobából és a táborból, amíg még mindenki aludt. Nem fogjuk elfelejteni.
Mire motort béreltünk, Sandro már hazament Milánóba, mert elkezdődött a sulija, Jean pedig lelépett a 18 órányira lévő Padumba, ahová csak Kargilon keresztül vezet út. Jean távozása időszerű volt, előtte viszont még begyűjtött egy másik Jeant, aki szintén motorbérlésen törte a fejét, így Kathynak is jutott hely mögötte. Első túránkra, a 135 kilométerre lévő hot springshez még együtt indultunk. Az út gyönyörű volt, a „fürdő” ugyanakkor csalódást okozott. Az Indus partján, Chumathang falunál feltörő tűzforró vízben elvben úgy lehet megfürdeni, ha az ember kövekből kis medencét alakít ki, a jéghideg és a forró víz útját pedig saját építésű gátakkal szabályozza. Ez elmesélve nagyon hangulatos, kivitelezni azonban nekünk nem sikerült. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a forró víz összevissza tör fel különböző helyekről, ezért sehol nem érezhettük magunkat biztonságban. Mire feladtuk a próbálkozást, délután 6 óra volt, sejteni lehetett, hogy a minimum 5 órás haza utat nem tudjuk világosban megtenni. Mi maradtunk volna egy helyi panzióban, ezeken az utakon 0 fokban, sötétben motorozni szinte vállalhatatlan, de a többiek addig erősködtek, hogy végül elindultunk. Körülbelül 20 kilométert tettünk meg, mire tök sötét lett, és megmondtuk Jeanéknak, hogy mi a legrövidebb úton szállást keresünk. Ők továbbmentek. Megállítottunk két, az út szélén bóklászó katonát, akik közölték, hogy szerintük legközelebb 60 kilométer múlva találunk szobát, mert addig kizárólag katonai táborok vannak út közben, amiket a térképen faluként tűntetnek fel. Kétségbeesésünket látva úgy döntöttek, hogy meghúzhatjuk magunkat egyikük házikójában (holott ez szigorúan szabályellenes), a legközelebbi táborban. A körülmények talán egy indiai börtönnél jobbak voltak, egy otthoninál viszont nem valószínű. Vendéglátónk civil engineer, 15 éve katona és leginkább hindiül beszélt hozzánk. Kaptunk tőle egy húsz kilós téli katonai hálózsákot és hosszasan mesélt. Kiderült, hogy hisz a jetikben, akiket ő snowmaneknek hív. Elmondása szerint magas, szőrös emberek, a gleccsereken élnek és nem viselnek ruhát. Többen látták őket a környéken. Éjszakánként néha elmerészkednek a falvak széléig, ahol olyan hangot hallatnak, aminek az ember nem tud ellenállni, követni kezdi őket, szolgájukká válik, az ő szegényes táplálékukat eszi, amitől legyengül, meghal, holttestét pedig felfalják a snowmanek. Lefekvés előtt katona létére bevallotta, hogy fél esténként. Éjjel valóban furcsa zajok voltak, patkányok, egerek menekültek valami nagyobb állat elől mindenfelé a házban és a tetőn. Vendéglátónk zseblámpával körbejárta a helyiségeket, a jetivel ezúttal nem találkozott. Reggel fél négykor ébresztett, segített kitolni a motort a szobából és a táborból, amíg még mindenki aludt. Nem fogjuk elfelejteni.
indul a csapat: Kathy, Jean2, Luca
az Indus partjan vitt az ut
szenvedes a hot springsnel
a cella
robocop
A Fold legmagasabban fekvo hideg sivatagja...
...nem mellesleg remek motoros jatszoter
spanolas
Tikse
tikse-i buddha
kilatas TiksebolMásodik túránkra már kettesben mentünk, úticélunk a világ legmagasabb autóval (komoly terepjáróval) járható útja volt. A hágóhoz elvben csak engedély birtokában lehet feljutni, az ellenőrző pontnál viszont szerencsére aludt az illetékes, így alacsony fordulaton elgurultunk előtte.
the world`s highest motorable road
a Karakorum
fuj a szel
az ut nem mindig volt leanyalom...
...de altalaban az volt
A nagy magasságból még idejében visszaértünk a városba, hogy engedélyt szerezzünk a Pangong tó környékére. Ázsia egyik legnagyobb sósvizű tavának a negyede tartozik Indiához, a többi Kínában (Tibetben) van, mindössze a 90-es évek közepétől látogathatják turisták. 4267 méteren fekszik és egy 5475 méteres hágón kellett átjutnunk előtte, hogy megláthassuk. De nem a számok a lényegesek, hanem, hogy ez a legtisztább vizű és talán a legszebb tó, amit valaha láttunk.
Zorro
eletunk 2. legmagasabb pontja
kotenger
lo a lapon
lovak a laponPangong Tso:
okoszallas solar cookkal
tarsasag a szallasunkon
reggelire friss chapati
nem itt laktunkIdőközben a város teljesen kiürült, éjszakánként 0 fok alá hűlt a levegő, ideje volt továbbállnunk. Az állami busztársaság sajnos épp sztrájkolt, meghatározhatatlan ideig, ezért privát minibusszal jöttünk Manaliba.
Bejegyzések
Fantasztikus... Ezt még el kell olvasni figyelmesen háromszor, szép nyugodt körülmények között meg kell nagyítgatni a képeket, mielőtt érdemben kommentálnám... Most csak annyit, hogy a csehovi dramaturgia szerint ha a színen van egy puska vagy egy pisztoly, annak előbb utóbb el kell sülnie... Az előző posztban látszólag minden különösebb értelem nélkül ott csillogott egy Royal Enfield. Nos: most már látjuk, elsült!
VálaszTörlésJó olvasni a blogot, mert a feltétele azt bizonyítja, hogy mindezt megúsztátok, sőt, azota a Leh-Manali gyötrelmeket is ;-)
P.P.
Érdemes volt ma este korábban hazajönni, fantasztikus a kínálat. Csatlakozva Jánoshoz én is majd hosszasan emésztgetek. Már megint nagyon okosak, ügyesek voltatok. Mondjuk, legközelebb már neki se indultok a reménytelen éjszakának, de most ügyesen kihúztátok a nyakatokat a hurokból. A többieket egy jeti látta utoljára? Maradtatok valahogy kapcsolatban? (Azt azért nem értem, miért nem frissen, dagadtan eszi meg a jeti az embert? Olyan fontos a munkája? És vajon főz, mos rá, vagy a bundiját fésülgeti? Vagy keresztrejtvényt fejtenek együtt?)
VálaszTörlésJó látni, hogy bukósisakban mociztok, csak így tovább, ha már muszáj. A tájak lenyűgözőek, a fotókon legalábbis mindenképp. A vízszintes szélzsák se semmi - fáztatok nagyokat? A Pangong tóban nem lehetett fürdeni, ugye?
A lakályos celláért ilyenkor adtok némi pénzecskét? Vacsora éhkopp, vagy van nálatok valami keksz?
Ma egy hónapja, hogy elmentetek, és máris rengeteget gazdagodtatok. Szupi!!!!!
CsókA
A nagyítás tényleg kapukat nyít a rejtett kincsek felé! Az út szélén az a himalájás emblémával ellátott felirat pl. egy gyöngyszem: INDO-CHINA FRIENDSHIP HIGHWAY!
VálaszTörlésÉs annak, aki nem tudná, hogy az 5360 méter miért a második legmagasabb pont, lefordítom a legmagasabb motorozható út tábláján feetben megadott magasságát: az 5602 méter... Persze muszáj okoskodnom egy kicsit, ugyanis akkor a CHANG LA csúcs mégse a második legmagasabb pontja életeteknek, hisz az elsőről lejövet és felmenet rengeteg magasság volt 5360 és 5602 között... De ez tényleg csak okoskodás; csodás (néha azért, ha belegondol az ember, hogy itt motoroztatok: íjesztő) tájak, csodás csúcsok, és az is kész csoda, hogy ahol az embernek már nem jut elég oxigén, egy robbanómotor még elműködik valahogy... Tényleg: LErobbanás nem volt?
A Pangong tóról érdekes nézeteltérésbe keveredett az adab.hu-n Janka és Simon, olvastátok?
megint káprázatosak a képek, üdv Budapestről! magasság kb. 232 m.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésCsodás helyeken jártok. A motorozás miatt meg külön irígykedünk. Elképzeltük ahogy egy szép szakasz után Janó leszállítja Lucáta fényképezővel a motorról, majd visszatolat pár métert és aztán a mosolyogva úgy tesz, mint aki a Himalájában motorozik.
Azon gondolkodtam, ilyenkor hol a nagy hátizsákotok? Mert ugye abban nem nagyon lehet motorozni. Lehben hagytátok?
Úgy tudom Lehben van egy magyar bringakölcsönző?
Ott nem jártatok?
Tényleg kár hogy nemtudunk a képekhez kommentelni...Nekem persze a kutyás teccik! A leghátsó olyan mintha a Lufi lenne. Persze egy kicsit magashegyibb kivitelben. Amúgy neki is nagyon hiányoztok )); így néz most is!
A chapati csapkodó néniről szóló képen megfigyelhetjük, hogy az ottani népek a körülményektől függetlenül milyen szép rendben élnek. Egy régebbi képeteken is láttam már ilyet.Talán az első szállásotokon.Minden konyhában szépen csoportosítva vannak a polcon a csillogó edények?
Minden esetre a képek alapján azon a tájon semmi sem zavarja meg a harmóniát. Élvezzétek!
Pihenjetek sokat Manaliban. Aztán hajrá tovább!
És ejtsétek útba Chandigarht is!!!
Ez a fejezet kulonosen tetszett! Komolyan mondom, kedvcsinalo... :-) Izlandon volt helyenként ilyen vad a taj (Anyuval meg is allapitottuk egy néptelen, fekete lavamezo kozepén, hogy néha akar mar nyomasztoan), s ott egyébként szintén jellemzo a furdesi tilalom a forro tavaknal. Motor csak csillagturara bérelheto? S az uzemanyag-utanpotlas nem okoz(ott) nehézséget?
VálaszTörlésAnyacska: A tobbiek is tuleltek, az ejszaka kozepere hazaertek, de rafagytak a motorra. A katona nem kert penzt, es bosegesen meg is vacsoraztatott. Nem gyakran adatik meg neki, hogy vendegeket fogadjon.
VálaszTörlésA pangong toban nyaron lehet furdeni, halak viszont nincsenek benne, valoszinuleg a teli minusz 45 fok es a sos viz miatt.
Papa: Csodak csodaja nem robbantunk le, pedig motoros haverjaink kulon figyelmeztettek, hogy a ritka levego miatt konnyen elofordulhat. A pangong nekunk nagyon tetszett, de ez asszem kiderul. Es ma voltunk az altaluk legjobbnak tartott vashisti etteremben, es tenyleg jo. Es hungarian gulasch is van, de azt nem teszteltuk.
Dani: :)
Sari: Jol kepzelitek. Csak meg kell orokiteni, ha valaki ugy tesz, mint aki a himalajaban motorozik. :)
A hatizsakot a szallason hagytuk.
A polcokon a csillogo edenyek az osszes buddhista lakasban igy festettek, de hat ok a harmoniajukrol hiresek.
Nem jartunk a magyar bringakolcsonzoben, de az egyik kolostorban a szerzeteseknek felajanlott adamanyok kozott felfedeztunk egy csomag gyori edes zabfalatokat. :)
Manali kellemes, Chandigarh meg utbaeshet.
Marci: a Pangong to pont egy tanknyi tavolsagra van szerencsere. Nem csak csillagturara berelheto, de maskulonben draga, mert vissza kell szallittatni.