Mielőtt folytattuk volna utunkat Taman Negarába, felszedtük Felkai Peti barátunkat Kuala Lumpurban, aki Balin végzett kínkeserves tanulmányait pihente ki társaságunkban. A dzsungel szívébe motorcsónakokkal vittek fel minket, és már a hajóút során láttunk vidrát, vaddisznót és orrszarvú madarat. A nemzeti park főhadiszállásán gyorsan megtuduk, hogy mi a guide nélkül teljesíthető legkomolyabb túra, és másnap reggel nekivágtunk életünk leghosszabb 12 kilométerének. A nevetségesen közel lévő magasles felé, ahol az éjszakát töltöttük, óriási kidőlt fákon, patakmedreken, pálmakunyhókban élő, köpőcsővel felfegyverzett bennszülöttek faluján kereszül vezetett az ösvény 40 fokban, 5000 százalékos páratartalom mellett. Életünkben nem izzadtunk ennyit, a fejenként vitt három liter vizet nagyon hamar után kellett töltsük az út menti patakokból. A menedékben már várt minket egy debreceni biológia tanár és más természetbarátok a világ minden tájáról. A hazaút sem volt egyszerűbb, az előzőleg három órás kényelmes sétának gondolt távolságot mindkétszer hét óra alatt sikerült megtennünk a piócahegyekkel szegélyezett úton. Visszaemlékezni nagyon jó.
Kuala Tahan, centrum
séta a fürdőhelyre
Gyertek, jó a víz!
KL-ben vettünk egy vízálló fotógépet
bambusz
jó magas
nem volt könnyű a terep
utánpótlás
Eltévedtünk?
pálmaházak
megpihentek a vadászok
végre megérkeztünk
Peti les
csak beugrott 5 percre
hazafelé az út veszélyes
Bejegyzések
Ihato a patakviz??!!
VálaszTörlésEmlekszem egy esetre a Matraban, amikor az ivopont felett nem sokkal doglott muflon fekudt a patakban...
Amugy ott nem csak a Lump Ur, hanem a Tahan is Koala?
;)
M
Oh, jungle people, you are happy people...
VálaszTörlésA helyieken afroid vonásokat látok - jól látok?
A mókus nálunk is vendég, habár tegnap egy harkály szüretelt a fán ragadt dióból. A patak hideg, vagy Petinek az fáj, hogy nem alkalmas hullámlovaglásra? Luca, egyszer valami függőhídon mentél át Indiában, arcodon kevés örömmel, sok iszonnyal. Most mintha jobb lenne: ez megbízhatóbb, vagy szokod a teret?
CsókA
Sziasztok!
VálaszTörlésA túra nagyon izgalmas lehetett! Hogyan jelölték az ösvényt?
A pálmaházas képen nagyon tetszik a gyermeket hordozó apuka :) (az előtérben lévő nő ruhája viszont vészesen földközelbe sejteti a melleit..)
A függőhidakra létrán másztatok fel? Kigyók, madarak, majmok, miegymás? Vagy menekülnek a vadállatok a betolakodó emberek elől?
Kritikaként megjegyzem, hogy a "Peti les" cimű képen jobb szeretném, ha a dzsungel lenne éles, nem Peti (nem mintha kifogásom lenne ellene :))és a fekete keret.
További jó utazást nektek!
Puszi,
Karola
Már már azt hittem, hogy nem is érdemes Malajziába menni, hisz Frankfurt-szerű kis-nagyvárost, alpesi nyaralót közelebb is találni, de most némiképp cáfoltátok az eddig felrajzolt benyomást ;-).
VálaszTörlésA függőhídnál nekem is deja vu érzésem volt: már szinte mindenben megtörtént az összehasonlítás India és Malajzia között az utóbbi javára, jogos, hogy a függőhíd se maradhatott ki. Tökéletes a verbális és vizuális beszámoló összhangja, legfeljebb egy köpöcsövező bennszülött fotóját hiányolhatja a Veletek utazó blogolvasó.
Bocs, a köpőcsövet is - igaz, használaton kívül - megtaláltam, csakhát a farmeres bennszülöttek körében először billiárd-dákónak néztem ;-)
VálaszTörlésA kuala folyótorkolatot jelent. A patakvízbe raktunk fertőtlenítő cseppeket.
VálaszTörlésPetinek az fájt, hogy be volt szarva, mivel a folyóban laknak krokodilok és kígyók is. Elvégre a világ legöregebb dzsungelében folyik. Ez a hid kevésbé volt félelmetes, mert nem egy jeges, sziklás medrű folyó felett lógott, és újabb építésű is volt.
Egy nagy, 1 méter hosszú gyíkot láttunk, meg madarakat és mókust. A magaslesben a többiek hajnalban állítólag láttak valamilyen "nagy macskát". Az ösvény sárga négyzet jelölését nem mindig volt könnyű követni, mert a kidőlt fák és a patakok folyton elvágták az ösvényt.
Lehet, hogy csak sétapálcának használják a köpőcsövet és a faluban vásárolnak.